A kondenzátoros motorokat és az alkalmazott kondenzátort kétféle képen lehet méretezni. Vannak az úgynevezett üzemi kondenzátoros motorok, melyeknél a kondenzátor fixen be van kötve az áramkörbe és vannak az ún. indító kondenzátoros motorok, melyek esetében, a kondenzátor csak a motor elindítása szolgál. Az indítás után a kondenzátort nem szabad az áramkörbe hagyni, csakis a motor elindítására szolgál, jóval nagyobb indítónyomatékot érhetünk el de csak az indítás ideje alatt. Ezt áramrelével szokták megoldani. A relé tekercsét a főfázis tekercselésével sorosan kell csatlakoztatni, mikor indulás után a motor forgórésze felpörög, lecsökken a főfázis árama, és kikapcsolja a relé a segédfázis kondenzátort.
Ha egy háromfázisú motort egy fázisról üzemeltetünk, a névleges teljesítmény 70-80%-a is kivehető, optimális kondenzátor esetén.
Két ökölszabály létezik, a kondenzátor értékének kiszámításához:
Folyamatos üzemi kondenzátor esetén 5μF 100W-hoz, illetve
Indítókondenzátor esetén 20μF 100W-hoz. Mivel ezek az értékek csak egy névleges teljesítményhez adottak, nem érdemes pontosan kiszámolni, csak akkor, ha a motor egyetlen munkaponton üzemel, azaz állandó a tengelyteljesítmény. A motorban a fluxusvektor ideális esetben körpályán mozog, ez csak egy állandó terhelésre vonatkozik kondenzátoros motorok esetében.
Eredeti teljes forrás
Aki mélyebben elmélyedne a témában, annak itt egy bővebb leírás, egy Facebook-os csoporttárs jóvoltából.
